Kósza érzés

Belülről felemészt egy lehetetlen érzés
Ezer karommal tép vérző darabjaimra szét.
Ez csak egy gyenge falevél
A legkisebb szélben elvész.
Hadd higgyem, hogy ez elég
Hazudd még, hogy szerettél.

Ölelj hát még
Hadd áltassam magam,
Hogy mindvégig szerettél.
Maradjunk gyerekek örökké.

Lelóg a lábunk a horizontról,
Mondd meg a jövőm a csillagokból,
Ugorjunk fejest az álmainkról,
Építsünk várat homokból.

Ölelj hát még
Hadd áltassam magam,
Hogy mindvégig szerettél.
Tartson ez a perc örökké.

Gondolkodom az életen,
Lehetett-e ez véletlen,
Milyen drog folyik a véredben,
Én vagyok-e az értetlen,
Vagy te voltál éretlen...

Hazugságod csak szócséplés
Nem áltatom magam többé
Veled nem kell az öröklét
Egyedül hív a végtelenség.

Leestünk a horizontról,
Közös jövőt nem jósolnak a csillagok,
Álmaink már messze szálltak,
Összedőlt a homokvár...