Egy elfeledett emlék, egy ki nem mondott szó,
Ami egyszer elmúlt soha vissza nem hozható.
Mint pillangó a végtelen égen
Vesznek el az évek feledésben.
Elmúlt az ősz és elmúlt már a tél is,
Magányosan sétálok az utcán végig.
Szó nélkül nélkül repülnek el mellettem a percek,
Kiabálhatsz, de én már nem hallak téged.
Mint ketrecből kiszabadult madár
Szállok most a szélben tengereken át.
Este megpihenek az éjsötét ég alatt,
És csak nézem, nézem a csillagokat.
Táncolok a szélben és élvezem az életet,
Hidd el boldogabb vagyok nélküled.
Menekülhetsz, de sorsod úgyis utolér,
Gúnyos pillantásom örökké elkísér.
A hajnali ködben elvesztél,
Az sem érdekelne ha végül megkerülnél.
Tudom, hogy egy szavad sem volt igaz,
Nálam többé nem találsz vigaszt.
Egyszer volt, hol nem volt,
Igaz ez sosem volt.
Nézd hogy hullanak a csillagok
Én pedig lassan elhamvadok.
Ne hidd, hogy különb voltál,
Ugyanúgy megbántottál.
Mégis a legszebb mosolyommal az arcomon
Hordom a saját terheimet a vállamon.
Én nem csak egy lány vagyok a sok közül,
Végül mindenki titkára fény derül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése